Veszkényi férfi dalkör története

2006 tavaszán alakult újjá Veszkényben a Dalkör. A nótás kedvu férfiak aktív szereplői a település rendezvényeinek, sőt, manapság számos meghívást kapnak vidékről is. Nagy sikeru volt például passiójuk a veszkényi templomban, vagy szereplésük a községi betlehem előtt, de felléptek a sportöltöző átadásán is.

Először 1936. március 15-én mutatkoztak be a falu közössége előtt, a Himnuszt és a Talpra magyart énekelték. Később, május 5-én Sipos Béla dalköri tag és Németh Anna esküvőjén dalolták a "Csak egy kislány van a világon" kezdetu nótát. A dalárda aktív résztvevője volt a település ünnepeinek, egyházi szertartásainak, de egyesületen belüli életük is mozgalmas volt. Szigorúan vezették például "főkönyvüket". Az 1937. februári tisztújítás jegyzőkönyvéből és Sterlik Sándor pénztáros beszámolójából kiderül, hogy az előző évben 177 pengő bevételük keletkezett, kiadásuk 85 pengő 56 fillér volt, a maradvány pedig 9 pengő 52 fillér. A tagok havonta négy fillér tagdíjat fizettek. A dalkör önálló házirenddel is rendelkezett, mivel "a tagok rendszerető lelke azt kívánta".

A Veszkényi Férfi Dalkörnek a megyében is híre volt. Rendszeresen léptek fel különböző versenyeken, és falujukban is számos szereplésre nyílt lehetőségük. 1938. évi bevételeikből megjavíttatták a templomi orgonát, egy évvel később viszont már saját maguknak vásároltak harmóniumot 450 pengőből. 1939. június 11-én dalversenyt szerveztek, aminek védnökségét a korabeli sajtótudósítások szerint negyvenheten vállalták, köztük Hőgyészy Pál főispán és Sopronyi-Thurner Mihály soproni polgármester. 1939-ben még a szárföldi dalosnapra készültek a veszkényiek is, de ott már nem léphettek színpadra. A "dalos testvérek" legnagyobb része ugyanis katonai szolgálatot teljesített. A nyilas kormány hatalomra kerülésekor feloszlatta a dalkört, az alapszabályát bevonta. 1946 nyarán kezdték újjászervezni a csoportot 31 taggal. Készültek a tízéves jubileum méltó megünneplésére és ez időben "Szeretett magyar testvéreink!" megszólítással segélykérő levelet indítottak az Amerikában élő földiknek. Érdemes idézni a levélből, hiszen Tarr karnagy úr megfogalmazása szívhez szóló: "...melegen érző szívvel kopogtatunk ajtóitokon, hogy az óhaza, a Rábaköz kis falujának, ahová titeket vérségi kötelék fuz, Veszkény község Dalosegyesületének kérő, könyörgő szavát meghallgassátok."
A veszkényi kántortanító az egyesületi zászlóhoz anyagot kért a külföldre szakadt falubeliektől, illetve pénzbeli adományokat várt. A lobogót Boczán Károly budapesti vállalkozótól rendelték meg, aki "természetbeni fizettségért", azaz tojásvalutáért teljesített. Egy vésés - ami két névből áll - például egy tojásba került, de "Kotsis Zoltán igazgató" névjegye 9 tojással ért fel. Az utolsó feljegyzés az egyesületről egy 1947 novemberében kelt jegyzőkönyv, amiben a jövőbeni tervekről egyeztek meg a dalos testvérek. Az elképzeléseket azonban már nem valósították meg, a daloskör feloszlott.
A hagyományok felelevenítése volt a célja az utódoknak, amikor újjáalakult a dalárda tizenöt taggal. Az egyik kezdeményező a polgármester, Matzkó János, akinek édesapja is a jogelőd egyesület tagja volt.
Tarr István karnagy utóda Németh Ernő nyugdíjas pedagógus. Mint mondták, céljuk, hogy ápolják a hagyományokat, de elsősorban a közös dalolások örömét szeretnék visszahozni. Jelenleg huszonhárman vannak, de várják az újabb jelentkezőket is. Az első fellépésük karácsonykor, a főtéri betlehem előtt volt, tavasszal pedig a sportöltöző átadásakor léptek közönség elé. Nagy sikert arattak húsvétkor a templomban is, amikor közel negyven év után a Passiót mutatták be.

Dalkör elérhetősége:
Csapó Péter
20/355-60-40

Varga Attiláné veszkényi óvónő feldolgozása, alapját Tarr karnagy úr hagyatéka adta
Forrás: Kisalföld Online